Anglik
| Anglik | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anglik témájú médiaállományokat. |
Az anglik (latinul: anglius, többes szám: anglii) a germán népek közé tartoztak. Hazájuk a mai Németországban, Schleswig és Mecklenburg területén volt. Javarészük az 5. században a szászokkal és a jütökkel együtt Britanniába vándorolt, de a kontinensen is voltak maradványaik Észak-Türingiában, Merseburg környékén, ahol egy Engilin nevű megye tőlük kapta a nevét.
Történetük
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Tacitus Germania című munkájában (i. sz. 98) azt írta róluk, hogy a Nerthus-szövetséghez tartoztak. Nerthus a Földanya (latinul Terra Mater) germán megfelelője, a Föld istennője volt, akit a Balti-tenger partján letelepedett hét germán törzs tisztelt. Első ismert lakóhelyük a mai Schleswig-Holstein keleti részén volt, ahol az Angeln tájegység neve rájuk emlékeztet. Az anglik régészeti örökségéhez tartoznak a lápvidék kultuszhelyei (például a Thorsberger Moor Süderbrarupnál, Schleswig-Flensburg járásban). Temetkezésük urnás volt.
Az anglik törzse az 5. századtól kezdve részt vett a germánok britanniai partraszállásában. A Jütlandból származó jütökkel és a szászokkal együtt támadva nyugatra szorították a mai Angliában már letelepedett és a rómaiak alatt romanizálódott kelta csoportokat. A 8. században a történetíró Beda Venerabilis Historia ecclesiastica gentis Anglorum (Az anglik nemzetségének egyházi története) című művében emlékezett meg róluk.
A hódító germán törzsek közül a politikai ellenőrzést Dél- és Közép-Anglia legnagyobb része fölött hamarosan a szászok vették át, de az anglik lettek az ország névadói. Az angolszászok elnevezés a szászokkal történt, már Angliában lezajlott összeolvadásukra utal.
Az anglik egy része nem vándorolt Angliába, hanem dél felé vándorolt schleswig-holsteini hazájukból, és végül etnikailag egyesült a türingekkel. Karoling-kori oklevelek említést tesznek egy Engilin nevű tartományról (pagus/Gau) az Unstrut partján. Ez a név az angli népcsoport délre vándorolt részének lakóterületére utal.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Harald Haarmann (2008). Letűnt népek lexikona. Budapest: Corvina. 30. o. ISBN 978-963-13-5695-3.
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ahrens, C. (szerk.) (1978). Sachsen und Angeln. Ausstellungskatalog des Helms-Museums Hamburg I-II. Hamburg: Helms Museum.
- Blake, N. F. (1996). A history of the English language. London.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - Mallory – Adams (szerk.) (1997). Encyclopedia of Indo-European culture. London-Chicago.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link)
