Commodore LCD
| Commodore LCD | |
 | |
| Típus | notebook |
| Fejlesztő | Commodore |
| Gyártó | Commodore |
| Forgalomban | soha |
| Processzor | Rockwell 65C102 1 MHz[1] |
| Memória | 32 KB RAM (max. 64 KB belső + 64 KB külső), 96 KB ROM[1][2] |
| Operációs rendszer | Commodore BASIC 3.6[1][3] |
| Kapcsolódás | RS-232, Centronics, CBM IEC soros, user port, DB-9, RJ-11[1][3] |
| Bevitel | 72-gombos Mitsumi billentyűzet[4] |
| Energiaellátás | 6 V=, vagy 4 x 1,5 V NiCd AA elem[4] |
| Adattárolás | RAM disk, külső FDD[2] |
| Kijelző | folyadékkristályos, 80x16 szöveges, 480x128 grafikus[2][1] |
| Előd | Commodore 64 |
| Commodore LCD weboldala | |
A Commodore LCD (röviden: CLCD) a Commodore International által kifejlesztett, folyadékkristályos kijelzővel szerelt, 8-bites notebook prototípus,[5] mely annak ellenére, hogy bemutatták az 1985 januárjában megrendezett Constumer Electronics Shown (Winter CES 1985), nyilvánosan soha sem forgalmazták.[6]
Működés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A CLCD kifejlesztésének célja egy könnyű, notebook méretű, jó használható hordozható, elemről is működő számítógép megalkotása volt, melyben használható beépített szoftverek vannak, valamint modem. A Commodore már tett egy próbát hordozható (jobban mondva: "átmozgatható") számítógép megalkotására a Commodore SX-64 képében, de mind a szoftvereket, mind a mentéshez használt üres adathordozókat floppy lemezeken kellett magával vinnie a felhasználónak, továbbá biztosítania kellett a hálózati csatlakozást. Ehhez képest a CLCD 4 db AA elemről volt működtethető, a legfontosabb felhasználó programok (8 db) pedig beépítve voltak megtalálhatók benne. A mentéshez a belső RAM disk volt használható, mely az elemek segítségével kikapcsolt állapotban is meg tudta tartani tartalmát.[5]
A billentyűzet elrendezése a Commodore Plus/4-hez hasonló (pl. kurzornyilak), felépítése pedig az írógépek billentyűzeteihez hasonló. Képernyője 80-oszlopos és 16-soros LCD-kijelző, a képernyőszerkesztés pedig hasonlóan működik, mint a Commodore 64-nél (C64), azzal, hogy az ESC billentyű lenyomására képernyőszerkesztési funkciók választhatók ki (pl. másolás, beszúrás, sortörlés stb.).[5]
Az alkalmazott BASIC 3.6 verzió megegyezik a Commodore 16 és Plus/4 szoftverével. A 96 KB ROM-ban lévő, beépített felhasználói szoftverek a következők: szövegszerkesztő, táblázatkezelő, fájlkezelő, címjegyzék, feladatütemező, számológép, jegyzetelő, telekommunikációs csomag. A számológép és a jegyzetelő bárhonnan és bármikor meghívható, az ütemezőbe bármely naphoz jegyzet menthető. A címjegyzék fejlett kereső és rendszerező funkciókkal bír, a fájlkezelés pedig a C64-es Manager programhoz hasonlóan funkciógombok által vezérelt. A táblázatkezelő a Multiplan nevű szoftverhez hasonló, a szövegszerkesztő pedig tudja az alap igazítási, szövegkiemelési, másolás/beillesztési funkciókat. A telekommunikáció a címjegyzék alapján történő (auto)tárcsázást (tone és pulse), illetve fel- és letöltési funkciókat jelent, ugyanakkor az átvitel paraméterei (pl. átviteli sebesség) szoftverből állíthatók.[5]
Normál soros (RS-232-C) és párhuzamos porttal is rendelkezik, valamint a Commodore saját soros (CBM IEC) csatlakozójával, mely révén kompatibilis a C64-en megszokott külső perifériaegységekkel (pl. 1541 floppymeghajtó stb.). A CLCD rendelkezik a szokásos "user porttal", van a Hewlett-Packard vonalkód-olvasójával (Barcode) kompatibilis DB-9 portja, továbbá a telekommunikációs vonal (telefonhálózat) csatlakoztatására alkalmas két normál RJ-11 foglalat (Phone és Line).[6]
Projekt-törlés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az folyadékkristályos (LCD) kijelzőt a Commodore a saját texasi optoelektronikai részlegében fejlesztette ki, mely kivételesen jó háttérvilágítással rendelkezett. Jeff Porter mintegy 15 ezres előrendelést vett fel az új notebookra a CES-en, mely bőven teljesítette Marshall F. Smith vezérigazgató elvárásait.[6]
Bob Russell és Bil Herd Brian Bagnall "The Story of Commodore: A Company on the Edge" című könyvében határozottan állítja, hogy egy CES-en állítólagosan lezajlott magánbeszélgetés során a rivális Tandy Radio Shack (TRS) menedzsmentje győzte meg Smith-t, hogy az LCD hordozható gépek nem fognak pénzt hozni, aki ezért jegelte a termékvonalat.[2] Ha ez valós, akkor a naív Smith egy aljas hazugság áldozata lett, hiszen a Tandy milliószám adott el hordozható LCD rendszereket.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 "Commodore LCD series". zimmers.net (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 14..
- 1 2 3 4 "Commodore LCD". C64-Wiki (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 15..
- 1 2 Scott Mace (1985. január 28.). "Commodore Shows New 128". InfoWorld (angol nyelven): 19–20. Hozzáférés: 2025. április 14..
- 1 2 "Commodore LCD" (angol nyelven). Russian Vintage Laptop Museum. 2017. április 6.
- 1 2 3 4 Jim Gracely (1985). "Five Pounds Of Power". Commodore Microcomputers (angol nyelven). 6.évf. (34.sz.). Contemporary Marketing: 74–75. ISSN 0744-8724. Hozzáférés: 2025. április 15..
{{cite journal}}: More than one of|website=és|journal=specified (súgó); Unknown parameter|month=ignored (súgó) - 1 2 3 4 "The Commodore LCD". floodgap.com (angol nyelven). 2018. január 21.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Commodore LCD information & emulator site, angol nyelven
- C64-Wiki site, angol nyelven
