Krémes-mézes

Ez a 400. édesség a honlapomon. Le se tagadhatnám, hogy édesszájú a családom.:) Gyerekkorom kedvenc süteménye ez a Mézes-krémes, amit a nagymamám fantasztikusan tudott készíteni. Sajnos az ő receptje nincs meg, de ez is nagyon jól sikerült. Tovább a recepthez>>>

Sült ananász

Még tavaly láttam ezt a receptet a Paprika Magazinban. Nagyon jól nézett ki, mint minden ételfotó, amit egy profi fotós készít. Az ananász egyébként is gyakori gyümölcs nálunk a tél folyamán, főleg ha nem olyan drága, mint most. Még egy egész vanília rudat is feláldoztam, hogy a végeredmény legalább olyan jó legyen, mint amilyen a minta volt. Nem mondom, hogy nem volt finom, de semmi különös.  Először is a vanília ízt jobban éreztem volna, ha a méz egy része helyett vaníliás cukorral szórtam volna meg, vagy vanília kivonattal ízesítettem volna, és így lényegesen olcsóbb is lett volna. (Ez nem egy utolsó szempont, ugyanis a honlapom látogatói között többen vannak, akik pont azt szeretik benne, hogy nem használok beszerezhetetlen és drága alapanyagokat.) Tovább a recepthez>>>  

Marcipános-mézes süti

Sherpánál találtam ez a receptet. Amilyen egyszerű elkészíteni, olyan finom.

Mostanában alig készült olyan étel, ami már nem lenne fent az oldalamon. Élvezem, hogy mostanában úgy főzök, ahogy régen. Hirtelen eszembe jut valami, nem kell hozzá se jegyzet, se recept, nem mérgelődök, hogy elfelejtettem feltölteni a fényképezőgép akkumulátorát, pedig most kellene gyorsan kattintani egyet, és nem kell az asztalnál várni senkinek arra, hogy elkészüljön a fotó. Most abból főzök, ami van. Legutóbb chilis babot készítettem darált húsból, bab- és kukoricakonzervből úgy, ahogy régen, és sokszor készítettem. Valami leves is kellett volna, gyorsan egy kolbászos, köménymagos tojáslevest főztem, és a párom olyan elégedett képet vágott, hogy elgondolkodtam, én tényleg csak a honlapomnak főztem 5 évig? Újra felfedezzük ezeket az egyszerű ételeket. Jöhetnek a tojásos nokedlik, fejes salátával, a friss borsólevesek, és társaik. Tovább a recepthez>>>

Ananászos-mézes csirkemell

A citrom, ananász és méz kombinációja csirkemellel társulva a kedvencek között szerepel a családi étlapunkon. Tovább a recepthez>>>

Anyáknapi torta

Hétvégén családi összejövetel volt nálunk. Összevontunk egy születésnapot és egy névnapot, az már csak véletlen volt, hogy Anyák napja is pont erre a napra esett, így ez a forma nem csak az én nevemet, hanem az Anyák napját is jelképezte. A recept nem új, de jó, mi szeretjük. Tovább a recepthez >>>

Mézes-fűszeres tej

Engem is megcsapott a Karácsony szele. Mindez reggel történt a konyhába lépve. Elő is vettem a télapós és karácsonyos bögréket, mert év végéig ebből isszuk a reggeli kakaót és teát, persze csak hétvégén, mert reggel fél 7-kor, amikor indulunk a munkába, nem igazán szoktunk se teázni, se kakaózni. Ez a hétvégék privilégiuma. Karácsonykor meg nem kakaót iszunk, hanem mézes-fűszeres tejet. Nem különösebben komplikált a recept, hiszen a tejen, a mézen, a Mézessütemény fűszerkeveréken és a narancshéjon kívül legfeljebb egy kis tejszínhab kerül a bögrékbe, mégis olyan karácsonyvárós hangulatot árasztott, hogy még a papír és a ceruza is előkerült, hogy legalább a nevek felkerüljenek a megajándékozandók listájára, bár ajándékötletünk még nincs is. Tovább a recepthez >>>

Cukros-mézes mogyoró és dió

Nincs olyan bevásárlás, hogy a kosarunkba ne landolna néhány zacskó rágcsálnivaló. Jobb esetben valamilyen mézes, karamellás, wasabis mogyoró vagy különlegesebb olajos mag, rosszabb esetben pattogatott kukorica és sós mogyoró. Én ezek nélkül nagyon jól el tudnám képzelni az életemet, de ugyanez nem mondható el életem párjáról, akinél kialakult egy feltételes reflex, vagyis a focimeccs kezdetét jelző sípszó a „rágcsálhatnék” kezdetét jelenti nála. Ha éppen nincs itthon semmi drága, jöhet, de csakis akkor, a pattogatott kukorica. A legutóbbi meccs már majdnem rágcsálás nélkül telt el, de előkerült egy fél zacskó hétköznapi sós mogyoró, meg a sütésre szánt dió.
Ha már átengedtem a nagy TV-t a nappaliban, hogy még nagyobb legyen az élmény, fokoztam egy kis különleges rágcsálnivalóval is. Az egész nagyon gyorsan elkészült és legalább valami jó nekem is jutott, ha már a focit nem szeretem, az alkotás öröme.:) Arról már nem is beszélek, hogy ez mennyivel olcsóbb, mint a hasonló bolti termék. Mondom, csak hasonló, mert el tudom képzelni azokat a szuper karamellizáló, szárító, meg ki tudja még mint nem csináló nagyüzemi gépeket, amelyekkel előállítják ezeket a finomságokat. Azért nincs okom panaszra, mert nagyon sok dicséretet kaptam értem, így nekem is jutott egy kis sikerélmény.

Cukros-mézes mogyoró és dió

Az egyik kedvencünk az a mézes mogyoró, ami kicsit sós is egyben. Amikor először kóstoltam furcsa volt, de érdekes is egyben. Éppen ezért sós mogyoróból készítem.
Kb. 10 dkg mogyorót szűrőbe teszek és a só nagy részét egy konyhai papírtörlővel letörölgetem róla, miközben le is rázom. Egy kis lábasba 2-3 evőkanálnyi mézet teszek és lassú tűzön karamellizálom. Ha már kezd kissé barnulni, hozzáadom a mogyorót és pár percig kevergetem, és vigyázok, nehogy megégjen, vagy túl barna legyen. Egy sütőpapíron szétterítem és hagyom hűlni. Ha már kissé megszilárdult, porcukorral összekeverem. A fölösleget a szűrőben jól lerázom róla, hogy épp csak annyi maradjon rajta, amennyi rátapad a karamellre. Először kicsit megpuhul a mogyoró, de mire kihűl ropogós lesz. Ha valakit zavar a sós és édes íz együtt, az egyszerűen vagy sótlan mogyorót használjon, vagy szűrőbe téve folyó víz alatt öblítse le róla a sót. Szárazra törölve menjen a mézkaramellbe.
A karamellás dióhoz ugyanannyi cukrot, mint amennyi a dió, kis lábasban felolvasztok, világos barnára karamellizálom, hozzácsavarok egy fél citromot, és beleszórom az egészben hagyott diót. Ha nehezen vonja be a szemeket, 1-2 ek. vizet is adok hozzá. Ha már minden szemet bevont a cukor, sütőpapírra teszem úgy, hogy ne érjenek össze a szemek, és megszárítom. Mire teljesen kihűl, már meg is szárad.
Magimádó családtagjaim nagyon elégedettek voltak az eredménnyel.

Képek a készítés folyamatáról >>>