Alakul a jövőm!

Már évtizedekkel elezelőtt kitalálta, hogy nyugdíjban megalakítom a Múlt-Mentő Műhelyét, Műtermét és Galériáját (Röviden 4MG). Ezen a héten már látszik, hogy akár dolgozni is lehetne a Műhelyben.

Visegrádtól a Kis Dunán Budapestig.

A Visegrádnál történt megállás után a visegrádi polgármester a Vizi rendészettel egyeztetett. Ennek eredménye az lett, hogy a Szentendrei Szigetcsúcsnál a KIS DUNÁN mehettünk le, mert a mi hajónk a fél méteres merülésével az alacsony vízállásnál is jól teljesít. Itt aztán gyönyörködhettünk ennek a Duna ágnak a szépségével. Látnivalóban ez volt nekem a kedvenc részem Budapestig.

Budapesten, a Bem rakparton kötöttünk ki 10 percre, hogy a hajó utasai a szállodájuk közelében szállhassanak ki. Ehhez a kikötéshez a hajó legénysége elővette a korszerű navigációs eszközeit. Látszott, hogy a kapitányi posztnál egy korszerű motoros hajó műszerfala van.

Ezzel véget is ért az én élménybeszámolóm. Legközelebb már a Geresdi Dombságból fogok jelentkezni.

VISEGRÁDI MEGLEPETÉS

 

Visegrád és Nagymaros között kicsit lassítottunk, hogy a parton levő betelepülés. emlékhelyeket megpillantsuk. Már a Salamon toronynál járt a kis hajónk, amikor jobb oldalról egy motorcsónakkal üldözni kezdtek bennünket.  A legénység közben azon gondolkodott, vajon mit csináltak rosszul. Aztán miután mi megálltunk a kis motorcsónakot hozzánk csatlakoztatták. Kiderült, hogy a Visegrádi Polgármester és delegációja köszöntötte az Ulmból érkező hajót. Én ezeket a képeket készítettem erről a ’véletlen’ találkozásról.

Itthon láttam, hogy a Visegrád Város Önkormányzata a facebookra kitett erről egy posztot.  Ezt írták és fényképezte a drónfotósuk az Ulmer Schachtelról.

Németországban működik egy egyesület, az Ulmi Duna Barátai Társaság (Gesellschaft der Donaufreunde Ulm), mely évtizedek óta ápolja a dunai hajózás hagyományát és az Ulmer Schachtel / "Ulmi skatulya" emlékezetét. Továbbá a civil szervezet kulturális kapcsolatokat tart fenn több Duna menti várossal is. Évente egy alkalommal lehajóznak a folyón, úti céljuk változó, nem mindig ugyanaz a város. Általában Bécs, Budapest vagy Belgrád jelenti a végállomást, de több alkalommal egészen a Fekete-tengerig eljutottak már.

Július 7-én Visegrádon is keresztülhaladtak hajójukkal. Eőry Dénes polgármester, Abonyi Balázs a Visegrádi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, és Zeller Márton Visegrádi Dunai Svábokért és Németekért Alapítvány elnöke üdvözölte az egyesület tagjait.

A Visegrádon élő sváb családok ősei a török kor után elnéptelenedett városba Schachtel hajókon érkeztek, ezért nekünk visegrádiaknak is sokat jelent ennek a szép hagyománynak az ápolása.

Szeretettel látjuk őket egy következő utazás alkalmával is!

Fotók: Bánk Erik Fotográfus

Lassan haladva Visegrád felé.

Az Ulmer Schachtel nem nevezhető egy gyors hajónak. A hajót, amellyel utaztunk a múlt század hetvenes éveiben gyártották, és méretében a háromszáz évvel ezelőtti egyszer használatos hajókat idézi fel. Akkor csak a folyó sebességével lehetett lefele utazni, most a hajótestbe rejtett motorral a tizenkettő kilómáter per órás sebességet is el lehet érni. Persze a matrózok a nagy melegben felfrissülni is akartak, ezért Visegrádra menet még egy fürdésre meg is álltunk. A szakács és segítői fürdés után még a hűtőkamrából előszedték az ebédre valót. Én meg néztem ki az ablakon, és néha a nyitott ablakon még a kezemet is vízbe lógattam, mert nem hoztam fürdőnadrágot.

Az országhatáron evezve.

Feleségem is félt felszállni a hajóra, de azért a kalandvágyunk nagyobb volt ezért a hajóra szálltunk. Amikor elindult a hajó, minden utas a hajókabinban maradt. Egyetlen hajókabinból áll a hajó. Ez háromszáz évvel ezelőtt is így volt, akkoriban a Magyarországra betelepülni szándékozók egy-egy hajóval körülbelül százan jöttek. Most mi a személyzettel együtt voltunk negyed annyian. Én a nyitott fedélzeten maradtam fényképezni. Így indultunk el Magyarország felé.

 Aztán, amikor már nyugodt vizeken hajóztunk Megjelent a SCHIFFSBÜFFEL a harangjáéval, és minden utast a fedélzetre parancsolt. Itt minden hajókiránduláson résztvevőnek ismertették az aznapi programot, és kinek milyen feladatai lesznek. Indításként mindenki kapott egy kis limonádét, és a hajóskapitány nagy korsójából minden résztvevőnek inni kellett az aznapra összeállított koktélból. A schiffsbüffel aztán kiosztotta az előző napi büntetőcédulákat. Kettő-öt euró közötti büntetéseket kellett fizetni, ha nem csuktad be magad után a WC ajtót, nem viselted a csapatjelvényt nap közben. Ezeket a büntetéseket viccesen adták ki, és mindenki jót derült rajta. A beszedett büntetésekből fogják fedezni a hazaérkezés utáni búcsú bulit. Így indult a vízen töltött fél napunk.