A húsvéti pászka

Az utóbbi hónapokban teljesen maga alá temetett a munka, és ha esetleg főzni maradt is időm, fényképezni és írni róla tutira nem. Remélem, hogy a húsvéti pászka jó visszatérés lesz 🙂

Ha húsvét, akkor pászka. Nem, nem az élesztő nélküli pászkakenyérről beszélek, hanem a görög katolikus szokás szerint készült húsvéti pászkáról. A húsvét nálunk egészen különleges ünnep és a központi elem a pászka.

Húsvét vasárnap elmaradhatatlan program nálunk a pászkaszentelés. Ilyenkor a város nagy része telepakolja a kosarát pászkával,  sonkával, tojással, sárgatúróval (erről bővebben a következő posztban), tetszés szerinti ehető dolgokkal, ami még fér a kosárba, meg visz bort is butellában, és családostól elmegy a 9 órási húsvéti nagymisére. A hallgatóság jó része nem fér a templomba, úgyhogy a templomkertben gyülekezik, ahol a mise végén megszentelik a felsorakoztatott pászkákat. Majd mindenki irány haza és jöhet a reggeli (ekkor járunk úgy fél 12 körül). A poszt írása közben realizáltam, hogy bár minden húsvétot az imént leírtaknak megfelelően töltöttem, mégsincs egy darab képem sem. Szerencsére találtam párat a neten (innen).

Image

A húsvéti pászka tulajdonképpen egy díszes kalács, ahol minden apró részlet szimbolizál valamit. Az idén én is részt vállaltam a sütésből, a jól megszokott mama-én párosítással készült a nagy mű, de ez alkalommal anyukám is asszisztált, az öcsém meg fotózott. A képes dokumentációért ezúton is köszi Á. 🙂

Image

Holnap, a pászkaszentelés utána az íze is kiderül, addig viszont leírom gyorsan a receptjét. Az illata alapján eszméletlen jó kell, hogy legyen és egyébként is az minden évben.

Hozzávalók:

0,5 kg finomliszt

0,5 kg rétesliszt

2 db tojássárgája

6 dl tej

7,5 evőkanál cukor

1 teáskanál só

10 dkg vaj

5 dkg élesztő

1 citrom reszelt héja

mazsola ízlés szerint

1 tojás a kenéshez

Elkészítés:

Az élesztőt és 1 evőkanál cukrot feloldottuk 1 dl tejben és hagytuk felfutni. A maradék tejet is langyosra melegítettük és feloldottuk benne a többi cukrot és a teáskanálnyi sót. A lisztet egy nagy keverőtálba öntöttük, hozzáadtuk a reszelt citromhéjat, a tojássárgáját, a felfuttatott élesztőt és a cukros langyos tej kb. 2/3-át. A tésztát a szokásos módon dagasztottam, erős kézzel, hosszú ideig, folyamatosan mozgásban tartva a masszát, “míg nem csepegett már az eresz is”. Közben mama adagolta hozzá szép folyamatosan a maradék 1/3 résznyi tejet, illetve a vajat (a hagyományos kalácshoz képest itt az is különbség, hogy a vajat folyamatosan dolgozzuk bele a tésztába dagasztás közben).

Szép, levegős.

Image

Amikor kellőképpen kidolgoztuk a tésztát, picit megliszteztük a tetejét és egy konyharuhával letakarva, meleg helyen hagytuk több mint duplájára kelni.

Ilyen lett.

Image

A pászka eddig teljesen hasonló egy sima kalácshoz, pászkává csak a fonás-alakítás során válik.

Vettünk egy kerek, cakkos szélű kalácsformát, kivajaztuk, és a közepére tettünk egy cipó nagyságú tésztát (ez jelképezi Krisztus testét), és szórtunk rá pár szem mazsolát. Nyújtótáblán egy kis darab tésztából 2-3 cm átmérőjű, kb. 10 cm hosszúságú henger alakú csíkot sodortunk, két ilyen csíkot összefontunk és a cipó tetejére tettük (ez jelképezi a töviskoszorút). A fényképészünk valahogy elsiklott ezen fázis felett 🙂

Image

A tészta kb. felét 25×75 cm hosszúra nyújtottuk és 8 részre vágtuk.

Image

Minden darab tetejére tettünk pár szem mazsolát, majd egyesével megcsavarintottunk minden darabot. Majd két-két darabból kétágú fonatot készítettünk. Így két darab kétágú fonatot kaptunk, amit szintén összefontunk, így négyágú fonat lett belőle. Ezt a négyágú fonatot ráfektettük a tésztacipóra a tepsiben.

Fázisfotók, az érthetőség kedvéért.

Image

Ezután készítettünk még egy négyágú fonatot, az előzőekhez hasonló módon és keresztalakban ráfektettük az előző első négyágú fonatra (ez jelképezi a keresztfát).

Image

Aztán sodortunk még két darab vastagabb henger alakú csíkot, amit szintén összefontunk és leszegtük vele a tésztát (ez az ostort jelképezi).

Image

Image

Végül a tésztából egy keveset keményre gyúrtunk, majd 3-4 mm vastagságúra nyújtottuk. 5 darab 4×20 cm-es csíkot vágtunk belőle, majd minden darabot 2-3 cm mélyen bevagdaltunk, feltekertünk, hogy rózsaforma-szerűséget kapjunk, és elhelyeztük a két négyágú fonat végeiben és a pászka közepén,  valahogy így: (ez jelképezi Krisztus öt sebét)

Image

Van még valami olyan “szabály”, hogy a középső rózsa egyik szirmát hosszúra kell hagyni, ami majd a lándzsát jelképezi. Hát töredelmesen bevallom, hogy ezt a részt elhagytuk.

Az imígyen mintegy 2,5 óra alatt elkészült művet újra kelesztettük, majd megkentük tojással és 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 1 óra alatt szép pirosra sütöttük.

Előrebocsátom, hogy bár elkészíteni sem egy pillanat műve, az igazi para a sütése. Mivel elég magas a pászka már úgy önmagában is, a teteje ugyan hamar megpirul, a közepe viszont még sokáig nyers, így félsülésben érdemes sütőpapírt tenni a tetejére a megégés elkerülése végett.

A mienk is egy hangyányit túlpirult, de ez van, ahhoz képest, hogy ez életem első pászkája, szerintem egész jó lett (na jó, nem egyedül készítettem, de akkor is). Ezt visszük holnap reggel szenteltetni is 🙂

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek! 🙂 Holnap jön a sárgatúró recept.

Image

Image


Ha kell egy jó vacsora

Őszintén bevallom, nem tudom, hogy ez a saláta valamelyik főzőműsorból, gasztroblogról, esetleg receptkönyvből származik-e vagy csak J. unokatestvérem egyedi kreálmánya, de egyszerűen isteni, úgyhogy meg is osztom azonnyomban. Mindenféle egyezés egy esetleg ismert recepttel egyáltalán nem a véletlen műve és szívesen veszem a forrás ismertetését is.

A tisztesség megköveteli, hogy elmondjam, a saláta valójában G. számítógép-karbantartási és szoftvertelepítési szolgálatainak ellentételezéseként született, én csak a kedvezményezett harmadik voltam. A vacsorakészítésben azért segítettem.

Image

Hozzávalók 3 főre:

2 marék madársaláta

2 marék felaprított tetszés szerinti vegyes saláta (jégsaláta, endívia, cikória)

1 nagy fej lilahagyma  félbevágva majd vékony szeletekre vágva

15 szem koktélparadicsom félbevágva

7 dkg kéksajt

1 dl olívaolaj

1 teáskanál dijoni mustár

fél lime leve

bors

2 körte, meghámozva, kimagvalva és cikkekre vágva

1 evőkanál vaj a sütéshez

2 evőkanál méz

1 evőkanál balzsamecet

A különféle salátákat, a hagymát és a koktélparadicsomot egy nagy tálba tettem.

A kéksajtot egy villával összetörtem, majd fokozatosan belekevertem az olívaolajat, míg egy egységes állagú masszát kaptam. Végül hozzáadtam még a mustárt, a lime levét, majd sót, ízlés szerint.

A vajat egy serpenyőben felolvasztottam és közepes lángon 6-8 perc alatt megsütöttem benne a körteszeleteket, úgy, hogy minden oldaluk szép aranybarna legyen.

Közben egy tálkában összekevertem a mézet és a balzsamecetet, majd körtére öntöttem, 2-3 percig karamellizáltam a mézben a gyümölcsöt.

A zöldségeket összeforgattam a kéksajtos-olívaolajos öntettel, a tetejére fektettem a körteszeleteket, majd a balzsamcetes mézet is saláta tetejére csurgattam.

A sült körtétől és a méztől kellemesen langyos lesz a saláta, ami egymagában is nagyon jól megállja a helyét. Mi vajban sült csirkecomb filével ettük, úgy is pazar volt.


Kalács. A legjobbak legjobbika.

Image

Mama sütési kvalitásairól már sokat írtam itt a blogon, egy régi-új gyöngyszem a kalács.  Az utóbbi 1-2 évben valahogy megfeledkezett róla, de szilveszterkor olyan jól sikerült példányt állítottunk elő közösen, hogy azóta töretlen lelkesedéssel süti.

Kalács egyszerűen, nem töltve, nem cicomázva, csak úgy önnön valójában. Igazából ez a kalács az oka, hogy hadilábon állok a pékséges kalácsokkal, mert egyik sem érhet a közelébe. Nagyon letisztult, mégis ízletes és az átlagosnál kicsit sűrűbb a tésztája. És jelentem, én is tudok már ilyet sütni.

Továbbra is merészen állítom, hogy a kelt tészta minősége nem az élesztőn vagy a kovászon múlik elsősorban, persze az is nagyon fontos, hanem a tészta kidolgozottságán. A kalácsdagasztásnak egyébként nincs különösebb technikája, mama szerint a lényeg, hogy “hogy mindig mozgassuk a tésztát.” Kész élmény látni és tapintani, hogy néhány hozzávalóból percek alatt gyönyörű, ruganyos tészta lesz és ez csakis a két kezünk munkájának eredménye. Nem mellesleg a jól kidolgozott tészta 1 órás pihenője alatt akár háromszorosára is megkel. Nem egy pihentető elfoglaltság a dagasztás, az biztos, meg kell dolgozni keményen, közben megállni se nagyon tanácsos, de nem nagy ördöngösség, bárki bátran megpróbálhatja, lényeg hogy ne ijedjünk meg attól, hogy már fél órája dagasztunk vagy, hogy a légzésszámunk egy 5 km-es intenzív futás utáni szintet csapdossa. A végeredmény egészen magával ragadó tud lenni.

Na és a házi tej, az se árt bele.

Hozzávalók:

50 dkg sima liszt

50 dkg rétes liszt

2,5 dkg élesztő

5 evőkanál kristálycukor

1 kávéskanál só

7 dkg vaj

6 dl tej

A kétféle lisztet és a kávéskanálnyi sót egy nagy tálban összekevertem. A szobahőmérsékletű vajat kisebb darabokra vágtam és összemorzsoltam a liszttel. Az élesztőt 2 dl langyos tejben 10 perc alatt felfuttattam, majd feloldottam benne a cukrot. A vaj és a liszt keverékének közepébe mélyedést vájtam és ebbe öntöttem a cukros tejet és a folyadékot a liszttel elkeverve dagasztani kezdtem a tésztát.

A maradék langyos tejet fokozatosan adagoltam hozzá, mindig annyit, amennyit a tészta kívánt. Nem célszerű az egészet egyszerre beleönteni, mert csak nyúlóssá válik a felszíne. Ha apránként adagoljuk hozzá a tejet, sokkal könnyebb beledolgozni.

A tészta kidolgozottságát úgy a legegyszerűbb ellenőrizni, hogy kicsit megvágjuk késsel a masszát és belenézünk a közepébe. Ha szép hólyagos a belseje, akkor már jó.

Az elkészült tésztát meleg helyen, letakarva hagytam 1 órát kelni.

Image

Aztán 4 nagyjából egyforma nagyságú részre vágtam a tésztát és valami hosszúkás, négyszögletes formára emlékeztető alakzatot igyekeztem kihozni belőle (a kép megtévesztő, itt nem egy kalács készül, hanem kettő).

Image

Mehet rá mazsola is.

Image

Minden darabot meg is csavarintottam.

Image

Aztán két-két rudat összefontam. A négyből így lett kettő.

Image

Majd a két rudat is egybefontam. Voilá. Kalács.

Image

Egy hosszú négyszögletes sütőformába raktam, hagytam még egy fél órát kelni, majd 180°C-ra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem, míg a teteje szép aranybarna nem lett.

Image


Paprikás savanyúkáposzta megfázás ellen

Nem akarom azt mondani, hogy a savanyúkáposzta megosztó étel (pedig az), mert már mindig mindenhol minden megosztó (és most baromi alliteratív voltam). Szóval a savanyúkáposzta nem egy  parfé, de még csak nem is hagyma (videót nem találtam, pedig nagyon kerestem).

Na, én most itt egy olyan változatot közlök, ami nem oszt meg senkit ágytól-asztaltól, mert úgy jó, ahogy van, sőt mi több, egyszerűen zseniális. Igazi téli saláta, sehol benne egy íztelen januári paradicsom, neadjisten egy  felfújt neonsárga kaliforniai paprika.

Mi általában hurka, kolbász mellé készítjük, utána biztos, hogy nem kér már senki semmit másnap reggelig, legfeljebb csak elnézést. De bármilyen sült húshoz, pl. oldalashoz is passzol. Én még magában, salátaként is szoktam enni, annyira finom.

A savanyúkáposzta egyébként segíti az emésztést és a benne lévő tejsavbaktériumok révén gyulladáscsökkentő hatása is van. Antibiotikumok szedése után pedig elősegíti a bélflóra regenerálódását. Tele van C-vitaminnal és 10 dekánként 15 kalóriát tartalmaz (innen).

Image

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg savanyúkáposzta

1 nagy fej lilahagyma

2 teáskanál őrölt pirospaprika

3-4 evőkanál olívaolaj

A káposztát jól kinyomkodtam a levétől, egy tálba tettem és kicsit elegyengettem, hogy ne maradjon csomós. A lilahagymát apróra vágtam és a káposztához kevertem. Majd az egészet összeforgattam az olívaolajjal, rászórtam az őrölt pirospaprikát, ezzel is összekevertem, végül sóval ízesítettem. Én olyan 1 teáskanálnyi sót szoktam erre a mennyiségre szórni, de ezt ki-ki ízlése szerint bátran módosítsa.

Két-három órára hűtőbe tettem, hogy összeérjenek az ízei.


Popcorn helyett – ropogós csicseriborsó

Van ez a ropogós pörkölt kukorica, amit többféle ízesítésben lehet kapni és amit én általában csak akkor tudok abbahagyni, ha elfogyott. Valami hasonló ropogtatnivaló után kutattam, csak csináld-magad verzióban, amikor rátaláltam a kedvenc ázsiai gasztroblogomon a ropogós csicseriborsóra. G. mérsékelt lelkesedéssel fogadta, (“Ropog.”), de végülis ő a kukoricás változatnál is megáll 3 szem után és hummuszt sem szereti. De nekem nagyon bejött.

Filmnézéshez, asztalra ropi helyett, ha még nincs kész a vacsora vagy egyszerűen csak azért mert finom.

Image

 

Hozzávalók:

1 doboz 400g-os csicseriborsókonzerv

olívaolaj

fűszerkeverék tetszés szerint

A csicseriborsót leszűrtem, majd hagytam lecsepegni. Egy tepsibe egy réteg papírtörlőt fektettem, erre ráborítottam a lecsepegett csicseriborsót, erre ismét egy réteg papírtörlő került és óvatosan felitattam vele borsó maradék nedvességét. Eltávolítottam a papírtörlőt, kb. 1 evőkanálnyi olívaolajjal óvatosan bedörzsöltem borsószemeket, és 35-40 percre 200°C-ra előmelegített sütőbe toltam. A vége felé azért érdemes rápillantani, nehogy megégjen, vagy ha nem egyenletesen pirulna, akkor keverjük is át.

Amikor ropogósra és pirosra sültek a borsószemek, kivettem a sütőből, megszórtam sóval és kevés barbecue fűszerkeverékkel, de ehelyett tetszés szerint választhatunk bármit.

 


Szilveszteri gyors – variációk egy témára

 A szilveszter nekem mindig egy kényszer. Szánalmas vagyok, tudom, de ez a szomorú igazság. Az év minden más napján komoly elhatározás és tervezettség eredménye, ha éjfél előtt lefekszem, de szilveszterkor már este 10-től csak ásítozom és várom az éjfélt, hogy utána bedőlhessek az ágyba. Sajnos épp ezen a napon egy fikarcnyit sem vonzanak a különféle bulik sem. Hiába, a konyha az a hely, ahol át lehet vészelni éjfélig.

Ha vannak még hozzám hasonlóak, akkor nekik kétórás sütési programot ajánlok:

22:00-23:00         elkészül a sós süteményféleség

23:00-0:00           elfogy a sós süteményféleség

0:00 –                     szabadprogram (opcionálisan alvás)

 

Nevezett süteményféleség egyébként egy kisméretű sós töltött kifli, amit ízlés szerint tölthetünk meg virslivel, baconszalonnával, vajjal, vagy bármi más ideillővel, ami eszünkbe jut.

Image

Hozzávalók 96 darabhoz:

A tésztához:

1 kg liszt

5 dl tej

5 dkg élesztő

2 teáskanál cukor

2 dl olaj

1 evőkanál só

A töltelékhez:

virsli

bacon

vaj

  1. 3 dl tejben feloldottam a cukrot és felfuttattam benne az élesztőt.
  2. 1 dl olajat összekevertem 2 dl tejjel.
  3. A lisztbe szórtam a sót, beleöntöttem az olajjal összekevert tejet és a tejben felfuttatott élesztőt.
  4. Elkezdtem dagasztani és dagasztás közben fokozatosan a tésztához adagoltam a maradék 1 dl olajat.
  5. Jól ki kell dolgozni a tésztát, nekem ez kb. 15 percet vett igénybe és a végére már az eresz is csepegett. A végeredmény egy ruganyos állagú tészta, amely kicsit ragadósabb mint a kenyértészta.
  6. A tésztát letakartam és meleg, huzatmentes helyen kelesztettem egy fél órát.
  7. A megkelt tésztából 6 db kis cipót formáztam.
  8. Fogtam egy cipót és egy meglisztezett nyújtódeszkán kb. 15-20 cm sugarú kört nyújtottam belőle, majd a kört 16 cikkre vágtam. Mindegyik cikk szélesebbik végéhez közel elhelyeztem a tölteléknek szánt virslit vagy kis vajdarabkát, majd a körcikk szélesebbik végétől kezdve elkezdtem feltekerni a tésztát. A bacon esetében hosszú széles csíkokat vágtam a szalonnából, hogy szinte nagy részét befedje a körcikknek, és úgy tekertem fel a tésztát.
  9. Ugyanígy jártam el mind a 6 cipónál.
  10. A feltekert kifliket megkentem tojással, majd megszórtam szezámmaggal vagy lenmaggal (ez utóbbi sokkal csábosabban nézett ki sült formájában).
  11. 180°C-ra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg szép aranybarna lett a teteje (kb. 20 perc).

Nagyon helyes kis pufi kiflik lettek belőle. A baconos és a sima vajas volt a legjobb, de a virslis sem száradt azért ránk.

Várakozó állásponton.

Image

Mi sül ki belőle?

Image

Cukiság.

Image

Boldog újat! 🙂


Ehető ajándék – praliné karácsonyra

Teljesen lemaradtam a karácsonyi ehető ajándék készítéssel, szánom-bánom, de a helyzet az, hogy nagy előkészületek után egyszer nekiveselkedtem, hogy kipróbálom, de nem igazán jött össze, ezért kicsit módosítanom kellett a technikán. Szerintem kalandvágyóknak karácsonyig még simán belefér egy ilyen bonbonpróbálkozás.

Image

Naszóval, élménybeszámoló:

Úgy gondoltam a praliné lesz az, amit karácsonyra ehetőleg ajándékozni fogok, csak mintegy próbaképpen, hogy lássam, ki mit szól hozzá.

A nagy műhöz szereztem be szilikonformát (amiről utóbb kiderült, hogy töltött bonbonok készítésére nem igazán alkalmas, magam is rájöttem, köszi), ecsetet és jó minőségű étcsokit. Nem tudom honnan ered a legenda, hogy a szilikonformából pikk-pakk kipattintható a praliné, mindenesetre nekem konkrétan ki kellett nyomkodni belőle. Talán rossz formát választottam. Talán tényleg csak városi legenda, hogy szinte kicsúszik a formából a praliné.

A másik, ami nekem elsőre nem jött össze, a forma „kibélelése” csokival. Olvasmányélményeimre alapozva öntöttem egy kis temperált csokit (a temperálás mikéntjéről bővebben itt) a forma aljába, majd egy ecsettel az oldalát is kikentem a formának, de csak egyszer. Lehet, hogy ez volt a baj, mindenesetre, mint utólag kiderült túlságosan vékony lett az bonbonok oldalát borító csokiréteg.

A két dolog együtt okozta a bajt: mivel a bonbont ki kellett nyomkodni a formából, de az oldala elég vékonyra sikerült és a töltelék valamennyire folyós volt, derékban kettétörtek a bonbonok, a töltelék meg kifolyt. A külseje egyébként nagyon szép és fényes lett, tökéletesen felvette a szilikonforma formáját, nem lett levegős sem. Félsiker. Vagy inkább harmad.

Úgyhogy egy másik technikához folyamodtam, amit a téli Szufléban olvastam, csak egy kicsit módosítottam rajta: forma aljára csokit önt, hűt, szilárd állagú tölteléket a forma közepére helyez úgy, hogy oldalt is maradjon hely, majd csokit ráönt, hűt.

A temperálásról tényleg nem akarok túl sokat írni, mert egyrészt nem vagyok szakértő, csak lelkes kezdő, másrészt a csokoládé temperálása többnapos tanfolyamok anyaga, harmadrészt pedig mert a Pralinéparadicsomon és a Dining Guide-on található leírás tapasztalatom szerint hobbibonbonozáshoz tökéletes, és előnye, hogy több módszert is felvonultat, tehát még válogathatunk is, hogy melyik a szimpatikusabb nekünk.

Én ezek közül a következő módszert választottam: apróra daraboltam a csokit, majd a felhasználni kívánt csokimennyiség 2/3-át elektromos főzőlapon alacsony hőfokon megolvasztottam (gáztűzhelyen inkább vízgőz fölött ajánlott), úgy, hogy a hőmérséklete ne menjen 45°C fölé. Tényleg kb. kétpercenként mértem a hőmérsékletét maghőmérővel. Majd amikor teljesen folyóssá vált a csoki és nem voltak benne még apró darabok sem, lehúztam a tűzről és a csoki megmaradt 1/3-át beleszórtam és egészen addig kevertem, amíg teljesen el nem olvadt. Ha minden stimmel, akkor kb. 31-32°C-ra hűlik a csokoládé és lehet vele dolgozni.

Kétféle töltelékkel töltöttem a pralinékat: az egyik a meggyes-mákos-marcipános, a másik pedig a szilvapálinkában áztatott aszaltszilvás-marcipános.

Hozzávalók 15 darabhoz:

20 dkg étcsoki (70%-os kakótartalmút használtam)

A meggyes-mákos marcipános töltelékhez (15 darab pralinéhoz):

5 dkg marcipán

2 teáskanál darált mák

2 teáskanál sűrű tejszín

8 szem meggy (én befőttet használtam)

A szilvapálinkában áztatott aszaltszilvás-marcipános töltelékhez (15 darab pralinéhoz):

4 szem aszalt szilva

fél deci szilvapálinka

5 dkg marcipán

  1. A temperált csokiból egy-egy teáskanálnyit bonbonformába öntöttem és ezt egy mezei iskolai ecsettel szétoszlattam a bonbonforma alján és oldalán is.
  2. 20 percre hűtőbe tettem.
  3. Elkészítettem a tölteléket: a meggyes mákoshoz a mákot összekevertem a tejszínnel, ebből a mákos keverékből tettem egy keveset egy fél meggybe, majd egy vékonyra nyújtott és 1,5×1,5cm-esre szeletelt marcipánlapba csomagoltam és golyót formáztam belőle.
  4. A szilváshoz az aszalt szilvát négybe vágtam és beáztattam a szilvapálinkába. Ezt célszerű egy nappal hamarabb elkészíteni és hűtőben letakarva éjszakáztatni. Így az ízek jobban összeérnek. Ha ennyi idő már nincs, akkor is jó, ha legalább 2-3 órát áll. Felhasználás előtt a szilvát leszűrtem, lecsepegtettem és ezt is egy vékonyra nyújtott és 1,5×1,5cm-esre szeletelt marcipánlapba csomagoltam, majd golyót formáztam belőle.
  5. A tölteléket a csokival kikent formába helyeztem, majd a színültig töltöttem az újratemperált csokival.
  6. Egészen minimális mennyiségű töltelék kell csak a bonbonokba, így könnyen előfordulhat, hogy a töltelékből marad ki a végén. Velem is előfordult, hogy egy-egy nagyobbra sikerült golyó túl sok volt a formába, ilyenkor egyszerűen csak kettévágtam a golyókat. Fontos, hogy a töltelék ne lógjon ki a formából, mert akkor csúnya lesz. Az is lényeges, hogy ne szorítsunk túl nagy darabokat a formába, különben nem tudja körülfolyni a csokoládé. Tényleg csak minimális mennyiségű kell bele, hisz az egész bonbon eleve nem nagy. Itt merülhet fel a kérdés, hogy ha a csokinak úgyis körül kell folynia a tölteléket, akkor miért kellett a kezdet-kezdetén a forma oldalát is kikenni csokival? Azért, mert ha csak az aljára öntünk egy kevés csokit, azt megdermesztjük, arra jön a töltelék amit körülfolyatunk a csokival, akkor a végén lesz egy horizontális csík a bonbon külsején. Az elsőre és a másodjára dermesztett csokiréteg tisztán elkülönül egymástól, ami nem szép. Ha viszont az elején a forma oldalát is kikenjük csokival, akkor kvázi előre elkészítjük a praliné burkát, ami egyszerre fog megdermedni és szép egységes lesz a felülete.
  7. Legalább 1 órára hűtőbe tettem.
  8. Majd kinyomkodtam őket a formából és elajándékoztam.

Csokikészítő nem leszek, de azért két estét jól elszórakoztam vele, szép is lett, finom is lett, nagy sikere volt, a karácsony körbevett, szóval sunshine, snowfall, happiness.

Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek! 🙂


Régmúlt idők receptjei I. – Hájas tészta

Mindenki készüljön, süteményrecept lesz disznóhájjal, pálinkával, ecettel. Hogy finom-e? Egyszerűen mennyei. Egy guilty pleasure.

Image

A hájas sütemény receptje (mi csak hájas tésztának hívjuk) azt hiszem még dédnagymamámról maradt ránk. Alapvetően téli sütemény, disznóvágás után szokott mama ipari mennyiségeket készíteni belőle. Azért disznóvágás után, mert kell bele disznóháj, abból is leginkább a fodorháj. Mivel elég macerás és hosszadalmas az elkészítése, általában egy hatalmas adag tésztát dagaszt be és felhasználja hozzá az összes rendelkezésre álló hájat, majd kiporciózza, és ahogy a leveles tésztát is szokás, lefagyasztja. Innentől kezdve egy adag házi „félkész” tésztából a hájas tészta elkészítése már tényleg csak egy félórás művelet. Naná, hogy a friss az igazi, de az ízbeli különbség elhanyagolható ahhoz képest, hogy ilyenformán disznóvágásonként csupán egyszer úsztatjuk hájban a nyárikonyhát.

Image

Nekem az itt dokumentált esemény volt az első hájas tészta dagasztásom. Régóta kértem mamát, hogy dagasszunk együtt, hát most mindent megmutogatott szépen, úgyhogy begyúrtam/dagasztottam/ütlegeltem kereken 5 kilónyi hájast. A munka végeztével erősen remegett a kezem és olyan álmosság telepedett rám, hogy komoly küzdelmet vívtam az ébren maradásért.

Utánanéztem egyébként a dolognak és azt kell mondjam, hogy a hájas tészta azért elég ismert dolog.

Találtam hájas pogácsát, szilvalekváros hájast, hájas párnát, és igazi házi hájas tésztát. A Magyar Pékszövetség honlapján egyébként nagyon részletes leírást lehet találni az eredetéről, a miértekről és a mikéntekről.

Többé-kevésbé hasonlóak voltak a receptek, persze vannak törésvonalak, hogy akkor most 3-szor vagy 4-szer kell a nyújtás-kenés-hajtás műveletét megismételni, hogy ecettel, vagy liszttel kell a hájat kikeverni, stb. Mindegyik receptben volt ecet is dögivel, mint bizarritás-faktor, amit viszont sehol sem láttam, pedig mi soha nem hagyjuk ki: a még bizarrabb elem, a pálinka. Állítólag ez is emel a tésztán sülés közben és még frissebbé, ropogósabbá teszi a süteményt.

Találtam még sütési próbálkozásokat és személyes tapasztalatmegosztást a Malackarajon. Igaza van Péter Annának, a hájas tényleg érdekes és kellemesnek nehezen nevezhető illatú (szerinte egyszerűen büdös :)) készítés közben (háj-, ecet- és pálinkaszag együtt). Szinte biztos, hogy most majdnem mindenkit sikerült elrettentenem, de azért egy kisebb adaggal mindenképp érdemes megpróbálkozni, legalább kedvcsinálóként, mert tényleg felülmúlhatatlan és semmihez sem hasonlítható az íze. Az elkészült sütiben a bizarr elemekből sem marad semmi: a pálinka és az ecet elpárolog, és közben szépen megemeli a tésztát, a háj pedig kvázi vaj szerepet tölt be.

Alább jön a recept, de előbb dagasztok:

 Image

Hozzávalók:

3 evőkanál 10%-os ecet

50 dkg háj (sertés fodorháj)

A hájat ledaráltam és elkevertem az ecettel, majd szobahőmérsékleten hagytam állni egy fél órát. Sem a túl hideg sem a túl meleg nem jó neki. Szobahőmérsékleten lesz jól kenhető, de még kezelhető állagú a háj.

A tésztához:

75 dkg liszt

3 tojás sárgája

3 evőkanál tejföl

3 evőkanál szilvapálinka

3 evőkanál 10%-os ecet

1 teáskanál só 1 dl vízben feloldva

szódavíz

A töltelékhez:

szilvalekvár

dió

A tészta hozzávalóit a szódavíz kivételével egy nagy tálba tettem és elkezdtem gyúrni. Ebben az állapotában még kissé ragacsos a tészta, fokozatosan kell hozzáadagolni a szódavizet. Annyi szódavizet kell a tésztához adni, melytől rugalmas, könnyen gyúrtható tésztát kapunk, ami már nem ragacsos és elválik a kezünktől. A hájas tészta gyúrása-dagasztása nem olyan, mint a kenyértésztáé, nem a tenyerünk felső részével kell kívülről befelé gyúrni a tésztát, hanem az ujjainkkal mindig felfelé húzni-vonni, majd az utolsó fázisban az öklünkkel alaposan meg is kell püfölni.

A tészta alapos kidolgozásához mintegy 15 percre van szükség. Az elkészült tésztát hagytam pihenni egy órát.

Egy meglisztezett nyújtódeszkán 2-3 mm vastagságúra nyújtottam a tésztát. A háj harmadát egyenletesen rákentem a kinyújtott tésztalapra, majd összehajtogattam úgy, hogy a tészta rövidebbik oldalait a képzeletbeli függőleges felezővonalhoz hajtottam, hosszában pedig három rétegre hajtottam. Ezután hagytam pihenni fél órát. Aztán elismételtem az előző műveletet még kétszer, azaz újra kinyújtottam, rákentem a háj második harmadát, megint összehajtogattam, ismét pihentettem, majd ugyanez még egyszer. Ezzel megkaptuk az alaptésztát.

A töltelékhez a diót ledaráltam, összekevertem szilvalekvárral. A töltelék kedvünk szerint variálható: bármilyen lekvár vagy aszalt gyümölcs jól illik hozzá, de szerény véleményem szerint a szilvalekvárnál jobbat el sem lehet képzelni hozzá.

Az alaptésztát még egyszer, utoljára is elnyújtottam 2-3 mm vastagságúra, majd kb. 4×5 cm-es téglalapokat vágtam belőle, a közepükre egy-egy teáskanálnyi töltelék került, majd könyv formában összehajtottam a téglalapokat és 220°C-ra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt készre sütöttem. Akkor van kész, ha a könyvek szépen „kinyíilnak” és a tészta aranybarnára sült. Amikor kihűlt porcukrot szórtam a tetejére.

Image

Tapasztalataim:

–       a tészta dagasztása közben nem kell óvatoskodni, kemény kézzel kell dagasztani.

–       a háj megfelelő hőmérséklete nagyon fontos: ha nem elég lágy, akkor nem lehet elkenni, ha viszont olvadozik, akkor szétfolyik és tönkreteszi a tésztát.

–       épp ezért a tésztát nem szabad nagyon meleg helyen pihentetni, szobahőmérsékleten, letakarás nélkül épp megfelelő.

–       olyan lekvárt válasszunk, ami jól viselkedik 220°C-ban. Nem vicc, tényleg van olyan lekvár, ami nem megfelelő erre a célra. A lekvárt nem veszi körül a tészta, csak rá van „ültetve”, így a nem megfelelő lekvár könnyen kifolyik.

–       Pl. a lekvárok leg-leg-legjeként ismert Christine Ferber lekvárok, amiknek egyébként nagy rajongója vagyok, tökéletesen alkalmatlanok a célra (kipróbáltam!). Egy ideig jól tűri a hőt, aztán egyik percről a másikra szétfolyik és gumicukor állagúvá válik. Valószínűleg túl sok neki a 220°C.

–       Ha nincs megfelelő lekvár, akkor keverjünk bele egy kis darált diót, ez garantáltan segít.

–       Napokig eláll, de ne tegyük papírzacskóba, műanyag dobozba, stb., csak hagyjuk egy tányéron és takarjuk le konyharuhával.


A tejcsarnokról

Image

Image

A tejcsarnok az csuda egy hely.

A tejcsarnok apukám (egyik) foglalatossága már majdnem 30 éve.

A tejcsarnok működési scope-ja abból áll, hogy – a környéken sajnos már csak egyedüliként – összegyűjti a háztáji termelőktől a tejet és értékesíti azt egy tejüzemnek. Van itt olyan termelő is, akinek csak 1-2 tehene van. Épp erre való a tejcsarnok: aki nem termel annyi tejet, hogy a tejszállító minden nap kimenjen hozzá és elszállítsa tőle a tejet, az elviszi a tejcsarnokba reggel-este.  Ez a nosztalgia kis szigete.

A tejcsarnokban van napi 1500+ liter 4°C-os tej (és van még vele rengeteg papírmunka, de ez most nem lényeg), és ide már kijön a tejesautó minden nap, ami itt tényleg azt jelenti, hogy minden egyes napon. Elvégre a tehenek karácsonykor és nemzeti ünnepen is adnak tejet, azt pedig a lehető leghamarabb el kell szállítani.

A tejcsarnok megfelel minden hazai és EU-s előírásnak is, ezért is tud működni még mindig, ellentétben más tejcsarnokokkal, akik sajnos már nem tudták vállalni a rengeteg küzdelmet, utánajárást, a sokszor túlzó követelményeket, a minőségkontrollt és a színvonal állandó magas szinten tartását, ami a további működéshez kellett volna. De apuka kitartó.

A tejcsarnokban a legjobb minőségben termelő gazdák által termelt tejet árulják is. Ennek a tejnek az íze nem igazán hasonlít egyik boltban kapható tejhez sem.  Sokkal teltebb íze van. Nem lehet úgy besorolni, hogy a zsírtartalma 0,1%, 1,5%, 2,8% vagy 3,5%.  Itt egyféle tej van és kész. Általában 3,4-5% közötti a zsírtartalma, évszaktól függően. (Egyébként a teljes tej nem 3,5%-os, a teljes tej zsírtartalma MINIMUM 3,5% kell, hogy legyen.)

Ha felforraljuk és hagyjuk kihűlni, akár fél centi vastag pilleréteg is képződik rajta (bár azt hiszem ezzel nem arattam osztatlan sikert, mert embert nem láttam még anyukámon és magamon kívül, aki szerette volna a tej pilléjét, pedig friss kenyérrel szemtelenül jó). Lehet készíteni belőle házi tejfölt, aludt tejet, házi túrót és egy kis hozzáértéssel még joghurtot és sajtot is. Én már nem is emlékszem mikor vettem utoljára túrót, mindig anyukám készíti és tőle kapom. A házi tejföl már megosztóbb: elég rusztikus az íze, jóvalta savanykásabb is, mint a bolti tejföl. A kelt tésztákat például teljesen más dimenzióba emeli a házi tej.

Image

 Image

Csak, hogy valami recept is legyen, így „készül” a tejföl, az aludttej és a túró:

 

Hozzávalók:

3 liter házi tej

télen szükség lehet még egy evőkanálnyi tejfölre vagy kefírre

Elkészítés:

Fontos, hogy a tej ne legyen forralt, csak a nyers tej megfelelő a célra. A tejet öntsük egy nagy lábasba és tegyük meleg, huzatmentes helyre. Letakarni nem szükséges. Hagyjuk is békén 2-3 napra. Télen ez lehet akár 4 nap is. A dolog lényege az, hogy a tejben lévő természetes tejsavbaktériumok elszaporodnak és megsavanyítják a tejet, hogy valami szakszavat is elhintsek: beindul a fermentáció. Nagyjából ugyanez történik a tejüzemekben is, csak ott a gyorsaság és kiszámíthatóság érdekében további baktériumkultúrákat adnak a tejhez. Meleg időben könnyebben megy a savanyodás, télen viszont előfordul, hogy nem indul be a folyamat, ilyenkor egy evőkanál tejföl vagy kefír segít.

Szóval 2-4 nap alatt a tejsavbaktériumok megteszik a dolgukat, a tej megsavanyodik és több réteg különül el egymástól:

  1. A teteje véknyan bebőrösödik, ezt egy kanállal óvatosan le lehet fejteni. Ezt ki szoktuk dobni.
  2. A bebőrösödött réteg alatt egy néhány centiméter vastagságú krémes állagú rész található: ez a tejföl. Ezt is le lehet kanalazni, majd mehet egy befőttes üvegbe. Nem kell vele semmit sem csinálni, ez már konyhakész 🙂
  3. Ahol a tejföl-rétegnek vége van, egy teljesen más textúrájú, lágy zselére emlékeztető, kocsonyás réteg következik. Ez az aludttej. Itt kell eldöntenünk, hogy aludttejet akarunk, vagy túrót, mert a kettő együtt nem megy, hacsak meg nem felezzük az adagot.
  4. Ha aludttej, akkor ezzel szintén nincs más tennivaló, mint egy tálba kanalazni és gyümölccsel, mézzel, vagy urambocsá’ csak úgy magában elfogyasztani. A lábas alján viszonylag nagy mennyiségű vízszerű folyadék marad, ez a tejsavó. Tudom, hogy irtó egészséges meg minden, de ezt mi akkor is kiöntjük.
  5. Ha túró, akkor a tejföl lefejtése után az aludttejet nagyon alacsony lángon odatesszük főni. Nem szabad gyorsan melegíteni, lassan kell, hogy elérje a megfelelő hőfokot. Akkor jó a hőmérséklete, ha belemártjuk az ujjunkat és jó meleg, de még nem forró, hanem hosszú ideig is állja a kezünk. Ha kevésbé hevített, nagyobb nedvességtartalmú túró a cél, akkor 40°C körül tartsuk a hőmérsékletet, ha szárazabb, morzsásabb túrót szeretnénk, akkor se melegítsük 50-55°C-nál tovább. Kb. 2-2,5 óra alatt lesz belőle túró. Nem kell mellette állni, de időnként azért óvatosan meg kell kavarni, hogy kisebb-nagyobb darabokra essen szét az aludttej. A 2-2,5 óra tényleg csak hozzávetőleges idő, a legjobban szemre lehet megállapítani a készültség fokát. Ha azt vesszük észre, hogy a valami, ami a lábasban melegszik, olyan mintha túró lenne, akkor az már tényleg az, sőt már készen is van.
  6. Ha késznek nyilvánítottuk a túrót, akkor hagyjuk kihűlni a savóban, majd egy nagy szűrőn szűrjük le, kicsit nyomkodjuk is meg, de csak óvatosan, hogy ne törjön össze a túró, és hagyjuk is a szűrőben egy éjszakára, hogy kellően lecsepegjen. Aztán tetszés szerint felhasználható. A savót ez esetben is szívtelenül ki szoktuk önteni.
  7. Ha elfelejtkeznénk a túróról és a tűzhelyen maradna olyan 4-5 órára (volt már ilyen a történelemben), akkor egy fia túró nem marad a lábasban, csak a vízszerű savó meg kellemes meleg túróillat a lakásban és a bennszakadt kérdés, hogy „ki sütött túrós bélest?”, majd a felismerés, hogy senki, és a napokban már mi sem fogunk.

 

Még egy megjegyzés a magyar tej érdekében: könnyen el lehet dönteni, hogy a boltban vásárolt tej vagy tejtermék magyar tejből készült-e, vagy csak Magyarországon csomagolták, de szlovák/német/osztrák/akármilyen tejet tartalmaz. Ezt az ovális keretbe foglalt szám- és betűkombinációt kell figyelni:

Image

Az alsó sor mindig ugyanaz: EK (az Európai Közösségeket jelöli), a felette lévő kódsor az üzem kódja, a legfelső sor pedig az országkód. Ha itt HU szerepel, akkor azt a tejet Magyarországon termelték.

 

 És a mocskos anyagiak.

Image

 

Még 10°C-os de folyamatosan hűlik.

Image

 

Mintásüvegek.

Image


Az őszi fix – almás sütemény

Te jó ég, itt a december, és én még nem írtam a sztenderd őszi desszertről, az almás sütiről. Pedig már tél van, nem is ősz. Az ablak előtt szállingózik a hó. Stop. Az almás sütire gondolok. Stop.

Hiánypótló poszt következik.

Nem ettem még két egyforma almás süteményt, és ez benne a legjobb. Hogy őszinte legyek nagyon hamar meg tudom unni az almát nyers valójában, úgyhogy muszáj belőle készíteni valamit. Az itt következő recept a kedvenc almás süteményemet takarja, a receptjét mamától tanultam, kelt tészta az alapja, nagyon egyszerű az egész, de annál jobb, 5 szelet alatt még sose bírtam abbahagyni.

Máshol még nem ettem/láttam ilyen kelt tésztás verziót, de feltételezem, hogy ez csak az én korlátoltságom, mert hát miért ne illene össze az alma és a kelt tészta?

Image

Hozzávalók egy nagy tepsihez:

A tésztához:

0,5 kg liszt

10 dkg vaj

2,5 dkg élesztő

1 evőkanál cukor

1 kávéskanál só

2-3 dl langyos tej

A töltelékhez:

2,5 kg alma

15 dkg cukor

fahéj

búzadara

A lisztet átszitáltam, egy nagy tálba tettem, a vajat hagytam szobahőmérsékletűre melegedni, majd kisebb darabokra vágtam és összemorzsoltam a liszttel és hozzáadtam a kávéskanálnyi sót is. Az evőkanálnyi cukrot 2 dl meleg tejben feloldottam, majd felfuttattam benne az élesztőt. Aztán ezt lassan a liszthez adagoltam, miközben kíméletes, de határozott mozdulatokkal dagasztani kezdtem a tésztát. Nem biztos, hogy ennyi tej elég a tésztához, így apránként öntöttem még hozzá annyi langyos tejet, „amennyit a tészta kívánt”. Elég nehéz meghatározni a pontos mennyiséget, mert függ a tej, a liszt, az élesztő minőségétől, de akkor jó a tészta állaga, ha már szépen elválik a kezünktől dagasztás közben. Ruganyos tésztát gyúrtam belőle, majd letakartam egy konyharuhával és abban a tálban, amelyikben dagasztottam, hagytam kb. fél órát pihenni, kelni.

Közben elkészítettem a tölteléket: Az almát meghámoztam és lereszeltem. Jól kinyomkodtam a levét (fontos, hogy jól ki legyen nyomkodva, különben eláztatja a tésztát), megszórtam cukorral és fahéjjal. Ezt is ízlés szerint, attól függően, hogy mennyire édes az alma. Majd jól összeforgattam az egészet.

Mire az almás töltelék elkészült, a tészta is megkelt. Egy nagy, négyszögletes tepsit kibéleltem sütőpapírral. A tésztát két részre osztottam, az egyiket a tepsi méretével megegyező nagyságúra nyújtottam és a tepsibe fektettem. Nagyon vékonyan megszórtam búzadarával (hogy az alma esetleges felesleges nedvességét felszívja) majd elegyengettem rajta az almás tölteléket. A töltelék tetejére újabb vékony réteg búzadara került. A tészta másik felét is a megfelelő méretűre nyújtottam és lefedtem vele a tölteléket.

180°C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt kész.


Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el