Formamid
| Formamid | |||
A formamid szerkezete | |||
| |||
| IUPAC-név | Metánamid | ||
| Más nevek | Karbamaldehid Formamid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 75-12-7 | ||
| PubChem | 713 | ||
| ChemSpider | 693 | ||
| EINECS-szám | 200-842-0 | ||
| KEGG | C00488 | ||
| ChEBI | 48431 | ||
| RTECS szám | LQ0525000 | ||
| SMILES | O=CN | ||
| InChI | 1/CH3NO/c2-1-3/h1H,(H2,2,3) | ||
| InChIKey | ZHNUHDYFZUAESO-UHFFFAOYSA-N | ||
| Beilstein | 1918433 | ||
| Gmelin | 824 | ||
| UNII | 4781T907ZS | ||
| ChEMBL | 266160 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | CH3NO | ||
| Moláris tömeg | 45,04 g/mol | ||
| Megjelenés | Színtelen, olajszerű folyadék[1] | ||
| Sűrűség | 1,133 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | 2-3 °C | ||
| Forráspont | 210 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | Elegyedik | ||
| Savasság (pKa) | 23,5 (dimetil-szulfoxidban)[2] | ||
| Gőznyomás | 0,08 Hgmm (20 °C-on) | ||
| Veszélyek | |||
| NFPA 704 | |||
| PEL | none[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A formamid, vagy más néven metánamid a hangyasavból (formilsavból) származtatható amid. Színtelen folyadék ammóniára emlékeztető illattal. Szulfonamidok, gyógyszerek, gyom- és rovarirtó szerek alapanyaga, illetve a hidrogén-cianid gyártásának egyik kiindulási anyaga. A papír és a szövet puhítására is felhasználják, ezenkívül sok ionos vegyület oldószere. Műanyagok lágyítására is alkalmas.[3]
180 °C-on részleges bomlásnak indul, melynek terméke szén-monoxid és ammónia, valamint kis mennyiségben hidrogén-cianid és víz. Katalizátorral (valamilyen szilárd savval) a HCN kihozatala növelhető.[4]
Alacsony hőmérsékleten:
Magas hőmérsékleten, savval katalizálva:
Előállítása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Régebbi előállítási módszerei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Régen még ammónia és hangyasav reakciójával állítottak elő ammónium-formiátot, amelyet hőbontás útján formamiddá alakítottak.[5]
Hangyasav-etil-észter (etil-formiát) ammonolízisekor szintén formamid keletkezik, a melléktermék etil-alkohol.[6]
Modern gyártása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Formamidot iparilag ma ammónia karbonilezésével állítanak elő.[3]
Egy alternatív, kétlépéses folyamatban a szén-monoxid és metanol reakciójából származó metil-formiátot aminálják.
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A formamidnak a hidrogén-cianid ipari előállításában van szerepe. Emellett oldószernek használják olyan műanyagok előállításánál, mint például a poliakrilnitril.[4]
Laboratóriumi alkalmazásai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]RNS-stabilizálóként használható gélelektroforézisnél. Kapilláris elektroforézis közben használható a denaturált DNS-szálak stabilizálására.
Szinterezésnél a szol-gél oldathoz adva elkerülhető a repedezés.
A tiszta formamidot alternatív oldószerként használták polimer nanofilmek elektrosztatikus önszerveződéséhez.[7]
Formamid felhasználásával a Leuckart-reakcióban ketonokból közvetlenül primer aminok állíthatók elő azok N-formil származékain keresztül.
Guaninszintézis
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kísérletek azt mutatják, hogy a formamid 130 °C-on, ultraibolya fény jelenlétében guaninná alakul.[8]
Biztonság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A formamid közepesen irritatív a szemre, bőrre és nyálkahártyára.[9] Nagyobb mennyiségű formamidgőz belélegzését követően érdemes orvoshoz fordulni.[10][11] Teratogén hatású.[12] Állatok esetén hemotoxikus. Huzamosabb idejű légúti kitettség, az anyag lenyelése vagy bőrön keresztül történő felszívódása veszélyes lehet.[13] Megfelelő védőfelszerelés (szemüveg, gumikesztyű) nélkül formamiddal dolgozni nem szabad. Kisebb kockázat adódhat abból is, hogy bomlása során erősen mérgező hidrogén-cianid szabadul fel belőle.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "NIOSH Pocket Guide to Chemical Hazards #0295". National Institute for Occupational Safety and Health (NIOSH).
- ↑ F. G. Bordwell, J. E. Bartmess and J. A. Hautala (1978). "Alkyl effects on equilibrium acidities of carbon acids in protic and dipolar aprotic media and the gas phase". J. Org. Chem. 43 (16): 3095–3101. doi:10.1021/jo00410a001.
- 1 2 Hohn, A. (1999). "Formamide". In Kroschwitz, Jacqueline I. (ed.). Kirk-Othmer Concise Encylclopedia of Chemical Technology (4th ed.). New York: John Wiley & Sons, Inc. 943–944. o. ISBN 978-0471419617.
- 1 2 Ullmann Vegyipari Enciklopédia
- ↑ Lorin, M. (1864). "Preparation of Formamide by means of Formiates and Oxalates". The Chemical News and Journal of Physical Science. IX: 291. Hozzáférés: 2014. június 14..
- ↑ Phelps, I.K.; Deming, C.D. (1908). "The Preparation of Formamide from Ethyl Formate and Ammonium Hydroxide". The Chemical News and Journal of Physical Science. XCVII: 86–87. Hozzáférés: 2014. június 14..
- ↑ Vimal K. Kamineni, Yuri M. Lvov, and Tabbetha A. Dobbins (2007). "Layer-by-Layer Nanoassembly of Polyelectrolytes Using Formamide as the Working Medium". Langmuir. 23 (14): 7423–7427. doi:10.1021/la700465n. PMID 17536845.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ "Origin of Life: Adding UV Light Helps Form 'Missing G' of RNA Building Blocks". Science Daily. 2010. június 14.
{{cite web}}: Italic or bold markup not allowed in:|publisher=(súgó) - ↑ TOXNet Formamide HSDB: Formamide
- ↑ Warheit DB1, Kinney LA, Carakostas MC, Ross PE (1989). "Inhalation toxicity study of formamide in rats". FUNDAMENTAL AND APPLIED TOXICOLOGY. 13 (4): 702–713. PMID 2620791.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ MSDS for formamide Archiválva 2017. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, hazard.com
- ↑ Lab use of formamide Archiválva 2009. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, University of Bath
- ↑ Archiválva 2015. július 10-i dátummal a Wayback Machine-ben ECHA Formamide
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Formamide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.