Kolarina
| Kolarina | |
 | |
| Kolarina táblája a falu bejáratánál | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23420 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 35 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 178 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 58′ 45″, k. h. 15° 39′ 49″43.979047°N 15.663621°EKoordináták: é. sz. 43° 58′ 45″, k. h. 15° 39′ 49″43.979047°N 15.663621°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kolarina témájú médiaállományokat. | |
Kolarina falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Zárától légvonalban 38, közúton 53 km-re délkeletre, községközpontjától 8 km-re délkeletre Dalmácia északi részén, Ravni kotar területén fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kolarina már a középkorban is létezett, „Colarin”, „Colarine” alakban említik a korabeli források. Temploma is középkori eredetű, a 12. vagy a 13. században épült román stílusban. Eredetileg Szent György tiszteletére volt szentelve.[2] A falu a Jamomet nemzetség podlužjei birtokának része volt.[2] A Jamometek vagy Jamometićek egyike volt annak a tizenkét horvát nemzetségnek, amelyek 1102-ben Biogradban részt vettek Kálmán magyar király horvát királlyá koronázásán és hűségükért a királytól birtokadományokban részesültek. A nemzetség 1481 körül Zára környékén tűnik el a történeti forrásokból. A település 1409-től Dalmáciával együtt velencei kézre került. 1527-ben a környező településekkel együtt elfoglalta a török. A török uralom 1683-ig tartott. Ekkor új népesség költözött be az üresen hagyott területre, mely pravoszláv (tulajdonképpen szerb) volt, akiket a korabeli velencei források vlachoknak, illetve morlakoknak neveznek. A régi katolikus templomot a 18. században a pravoszláv hívek vették át, akik gazdagon díszített ikonosztázzal ékesítették.[2] A falu 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 194, 1910-ben 320 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 96 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 folyamán szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakói elmenekültek és azóta is csak nagyon kevesen tértek vissza. A településnek 2011-ben 39 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 194 | 209 | 226 | 227 | 270 | 320 | 315 | 334 | 433 | 424 | 440 | 399 | 442 | 440 | 13 | 39 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szent Petka (Paraskeva) tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma középkori eredetű, a 12/13. században épült római katolikus templomként. 1682-ben megújították. A 18. században vették át a pravoszláv hívek. Egyszerű, egyhajós épület, melynek eredeti formájából a román stílusú kapuzat maradt meg legépebben. Lunettáját kereszt mintázatú dombornű díszíti. A déli fal ablaka szintén román stílusú. Ikonosztáza két fázisban készült. Régebbi részeit a 18. század végén és a 19. század elején készítették. Új része 1892-ben készült amikor a művet Dane Petranović festőművész fejezte be.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - 1 2 3 4 Tz-benkovac.hr:Sv. Petka, Kolarina Archiválva 2016. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 6..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 86-7377-010-6
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- A Zadarskilist cikke a településről (horvátul)
