Posted in Oláh_Gábor on 2012. 07. 30.| Leave a Comment »
Kis hajlékomban üldögélek,
szakállam a küszöbre nő.
Ott ballag el az ablakom alatt,
s be-bekiált a vén Idő.Ott suhan el az ablakom alatt
árnyékká vált fiatalságom.
Egyszerre halk szelek zendülnek,
virágok bomlanak a fákon.Én nem tudom, mért zokog úgy,
hogy a szívem is megremeg.
Én nem tudom, mért állnak meg
s mért néznek úgy az emberek.1941
Posted in Gellért_Oszkár on 2012. 07. 28.| Leave a Comment »
Mondd, gondoltál-e már rá,
mikor hideg szobádban
napi munkád végeztével
fáradtan s fázva
aludni vetkezel,s reggelre kelve kesztyűd,
s kabátod, s inged, s harisnyád
mind úgy látod heverni
kifordítottan,
ahogyan lehánytad
ruháidat magadról
álmos kezekkel az este:hogy akkor egyszer az Isten is így
készült lepihenni talán
a ködös űrben,
kieszelvén a teremtést,
s míg fáradtan, s fázva magáról
ledobálta mezét,
neked ember
csak visszájáról vetette oda
egész, fonák világát?
Posted in Virág_Benedek on 2012. 07. 22.| Leave a Comment »
A hold egész fényében indult egykor el;
szaladott előtte s bújt a felleg mindenütt;
csaknem világgá változott a nagy setét.
Illy méltósággal és tekintettel vala,
midőn kikelt egy nagy komondor ellene,
s csaholni kezdte: amit hallván a kisebb
kopók nagyobb visítást indítottanak.
Egész falunak álmát elverték a bohó
Lármával. Osztán tetszett ki, hogy a hold jeles
képét ugatták oktalanságok szerént.
A képzelődés csalatik, egyszersmind csal is.
Posted in Kartal_Zsuzsa on 2012. 07. 21.| Leave a Comment »
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs ebben semmi meglepő,
de engem meglepett, hogy nem hiányzol.
Május vége felé járt az idő,s mintha először ébredne a város,
a semmiből csak most keletkezett.
Félálomban nyújtóztak a házak,
az utcák egymást kereső kezek.Elsápadt az ég. Nem szürkült, egyre kékült.
A búcsúzó tavasz sétált a karcsú nyárral.
A Duna felől jött. Akácillatot,
s kábító hársat hozva hajában.Arcodra fújtam e kora nyári széllel.
Mélyen beszívtad a hajnali párát.
Elmosolyodtál. Betakartalak.
Álmodban megsimogattad a párnát.
Posted in Hollós_Korvin_Lajos on 2012. 07. 20.| Leave a Comment »
A szegény, ha nincs igénye,
az igének is szegénye.
Aki semmit nem mível,
be kell érje semmivel.Kit jobbfelén megütöttek,
nagyobbat is visszaüthet.
De ki tartja balfelét,
mindörökre csak cseléd.
Posted in Czóbel_Minka on 2012. 07. 19.| Leave a Comment »
Mintha csak egyedül
lennék e világon,
körültem nagy nehéz,
meleg nyári álom.Száz fehér virággal,
száz tündérmesével
a napsugár tüzes,
arany szemével.Merre terjed szárnya
a nagy boldogságnak?
Hát a fehér felhők
hova, merre szállnak?Keletről nyugatra,
elfújta már a szél…
Megzörren a gyenge
ezüst nyárfa-levél.
Posted in Rab_Zsuzsa on 2012. 07. 18.| Leave a Comment »
Hát még lehet? Mégis lehet?
Lehet?
Virágos isten küldött tégedet!
Megint veled? Veled, veled, veled?
Az ócska sláger-dallam is nevet,
sajnos, a vénkisasszony is nevet,
mitagadás, a bácsi is nevet,
nevet, nevet, hogy lehet,
hogy veled,
megint veled, hogy azért is lehet,
hogy tiporjuk vakon az éveket,
külön-külön, mégis veled, veled,
a metrólépcsőn ifjú szédület
röpít és részegít, s az is nevet
és csúfolódón nyelvet öltöget,
azt mondja mégis, hogy lehet, lehet,
bócorgok majd, vénasszony, nélküled,
és zörgő szíved is szeret, szeret,
s már nem számoljuk rég az éveket,
már rég nem tudjuk, mi is lehetett,
kicsoda játszott velem és veled,
csak azt tudjuk, hogy lehet még, lehet –
Sors ez? Vagy harc? Szerelem? Szeretet?
Majd vénülök magamban, nem veled,
mint olvasón, morzsolok éveket,
pereg a múlt, a majdnem-lehetett,
és minden éjszakám veled, neked,
és minden reggelem neked, veled,
és mindig nélküled és nélküled,
halálos ágyamon, ott is veled.
Lehet, lehet, lehet? Már nem lehet.
Amire nem jutott szavam neked,
elmondja majd Istenem-Istened.
Posted in Jókai_Mór on 2012. 07. 17.| Leave a Comment »
Ültem rakott asztalodnál,
borod igen jó vala;
hogy pinczéd legjobb rendben van:
meggyőződtem általa.
Utaztam a szekereden,
megnéztem az aklodat;
gyönyörű szép a ménesed,
van sok telivér lovad.
Dohányod jó, – pipatartód
valóságos múzeum;
az ember nem is sejtene
ennyi műkincset falun.
Feleséged, leányaid
zongoráznak gyönyörűn,
fegyvertárad kincseinek
az ember szíve örül.
Ekéd, szántóvető géped
a korral szépen halad,
minden sportsman kifogásán
túl van kopód, agarad.
Angolkerted, üvegházad
növényzete ezernyi;
de könyvtárt az egész háznál
nem bírtam felfedezni.1860
Posted in Böröczki_Mihály on 2012. 07. 16.| 1 Comment »
Már este előkészülőben voltak,
a rozsszalmából kötelet sodortak,
a szalma elébb jó ideig ázott,
hogy ne törjék az erős mozdulások,
a kasza fenve, markot les a sarló,
és meztéllábról álmodik a tarló,
lepihenőzve várták, nyugva bajjal,
hogyan ébreszti szándékuk a hajnal,
én este már a követőjét tudtam,
úgy álmodtam, hogy alig is aludtam,
és jött a kasza íves suhogása,
a szálanként hasaló búza sárga,
s mint aki Istent kérte napra kölcsön,
lágy ritmus ringott marékban a földön,
s hogy maradjon a kalász-sárga nyárból,
az izzó nap is vesztett iramából,
kész csoda volt meghajladozva menni,
s mert én se, így hát nem fáradt el senki,
már nem emlékszem rá, hogy épp lelépték,
de pont középre húzódott a mérték,
s a hajnaltól az estig tartó béke
vegyült a tarlót őriző kepékbe,
a tábla végén kilestem a fákat,
hogy miként őrzik tikkadtan az árnyat,
a tövüknél kis öblöt földbe véstek
a vizet bújtató cserépedénynek,
én szóra vittem, lesve hogyan békül
a porba mártott arc a hűs edénytől,
a munka ment, a verő nap se bánta,
hogy rákapott az izzadtság szagára,
a csöndet lestem, s nem értettem végképp
a nagy fáradtság hogyan is lett szépség,
és haza tájt csak két tehenünk se tudta,
hogy miként kapott szekerünk az útra,
és mint akik a felhők szélén járnak,
friss fuvallatnak éreztem az ágyat.
Posted in Bálint_Lea on 2012. 07. 12.| Leave a Comment »
Ma egész nap csak téged szerettelek.
Közben firkáltam, olvastam,
egy legyet is fogtam
a görögdinnyén,
de eleresztettem.Ma egész nap csak téged szerettelek.
Fürödtem a folyóban,
feküdtem a napon,
és homokot csurgattam
az ujjaim közt.Egy táskarádió rém dolgokat kiabált,
de a biciklista elszáguldott vele.Ma egész nap csak téged szerettelek.
Szívemben tisztaság volt és béke.
Posted in Zólyomi_Erzsébet on 2012. 07. 11.| 1 Comment »
Sohase láttam csillagot lefutni
a szelíd égről nyári éjjelen.
Kék hegyen túl a Nap ha megjelen,
felugrom néha ablakom becsukni,
és káromolom sírva a napot.
Kegyetlen úr! Ha fényed nem adod,
meleged sem kell! Védj meg tőle négy fal!
És megbocsájtón rámborul a hajnal.
Posted in Kányádi_Sándor on 2012. 07. 9.| Leave a Comment »
Szomorú az esőleső,
mert eső semerről se jő.
Se keletről, se nyugatról,
már a béka se kuruttyol.
Potyára nem kuruttyolhat,
ha nincs udvara a Holdnak.
Minden este mért vesződnék,
ha nincs szavahihetőség.Már a csacsi sem iázgat,
viszi, mit a juhász rárak.
Kétoldalt a batyu, mintha
két lecsúszott púpja ringna.
Makacs állat, nem hajt térdet,
azért nem megy el tevének.
Se tevének, se zebrának;
türelmesen poroszkálgat.Dörren az ég, jön az eső,
jókedvű az esőleső.
Felhő föd el napot, holdat:
boldog békák kuruttyolnak.
Villám cikkan, zápor paskol
hol keletről, hol nyugatról.
Szól a szamár: csacsiságnak
tartanám, hogy most iázzak.
Posted in Kormorán on 2012. 07. 6.| 1 Comment »
Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.
Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.
Hol az arc, hol a kéz ,
akiért, s csak azért?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér?
Kell, te legyél,
ki Nap lesz éj után,
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény.
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé.
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.
Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért),
– az minden a miénk,
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.
Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét.
Ki szívét osztja szét…
Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.
Ki szívét osztja szét…
Ha félsz, gyere bújj mellém
szívem, szívedhez ér.
Posted in Cseke_Gábor on 2012. 07. 4.| Leave a Comment »
Déli harang.
A nyár szolgája kongat,
s a nap
remegve hajt fejet
a kókadt
virágoknak.Szobádban épp
zümmögő légy cikázik,
s az árnyékok lapulnak,
szelíden futnak
a házig.Vizet hozol.
Ringó cseppek borzasztják
karcsú térded,
s a talpad alatt
rezgő füveket
megérted.Rám gondolsz.
Fényképem bárgyú, régi,
s vállad remeg –
pedig a fény simogatón
eléri.Szuszogó csönd.
Nem zörren egy szekér se.
Karón villog a zöld
üveg, s felette
gyanakvón ing
a vércse.
| Málnás pite | Tétova… - Áprily Lajos: Ködös évszak… | |
 | Szilágyi Péter - Radnóti Miklós: Nem tudha… |
| Tira De Oro - Móritz Mátyás: Nem csak… | |
 | N9rika - Babits Mihály: Szerelmes … |
 | BoglárOrsi - Babits Mihály: Szerelmes … |
Verspatika 