Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. szeptember

Nem tudom, milyen
a krokodil szája kitátva.
Az állatkertben
csak messziről láttam,
s az állatkertben nem olyan,
hiszen világos, hogy nem olyan
a krokodil szája kitátva,
mint a krokodil szája kitátva.

Nem tudom, hogy milyen a szemed.
Hetente egyszer láttam,
külön erre a célra,
hogy lássam a szemed.
S hetente egyszer nem olyan,
hiszen világos, hogy nem olyan
a szemed, mint a szemed.

Biztosan nagyon
ronda vagyok veled,
amilyen ronda egy elvadított,
hetente hatszor elvadított
ember lehet, amilyen
a krokodil szája kitátva.

Read Full Post »

Ősz volna még,
s a varjak már közhírré tették
a dermesztő tél
közeledtét.

Károg az ég,
éhenkórász nagy csapat csóka
ricsajog, hussog
reggel óta.

Tócsára jég,
virágra, fűre harmat dermed,
megöregedtek
mind a kertek.

Jó volna még
sütkérezni, de jó is volna,
ha az égen
pacsirta szólna.

Read Full Post »

Én azt hittem, enyém a tenger,
amelynek mélyén a gyöngy terem.
Én önpusztító gyötrelemmel
e kincset vágytam szüntelen.

Lebuktam ím és fölmerültem,
szorítva gyöngyház álmokat.
Megsebzett szívvel, szelídülten,
felnőtt lettem egy perc alatt.

Read Full Post »

Szélirányba bólogat
a kukoricaszár,
esőverte dűlőúton
már senki se jár.

Ördögcérna bokorban
fácántyúk lapul,
messze nyúló barázdából
iramlik a nyúl.

Hétmérföldes léptekkel
közeleg a tél,
égbe nyúló villanydróton
muzsikál a szél.

Read Full Post »

Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.

Read Full Post »

Még csak az ősztől borzong a meggyfa ága,
figyeljük egymást konokul megállva,
mellényem kissé összébb vonom.

Karácsonyokról írt a kedves.
A lombok közt riadt bánat verdes,
gyönyöre csöndnek, feledésnek.

Fagy jön, tudom. Szívem, akár a levél éle,
megremeg. Jövendő ünnep lüktető éke.
A pártatlan, hűvös tisztaságban
a Nap, mint fenyőn a függő, lebeg.

Read Full Post »

Sűrűsödik a táj:
a dér-pettyes avarra
leszivárog a barna,
bársonyos félhomály.

Mégis elmúlt a nyár.
Lomb-fosztó szél sikoltoz:
a lanka zöld-bozontos,
de a gerinc kopár.

Gyanútlan őz-suta
áll odafönt; szemében
se félelem, se szégyen
(futnia nincs hova),

csak forgatja szelíd
szájában, lassan, enyhe
bánattal, elmerengve
az ősz vad ízeit.

1959

Read Full Post »

Kertem alján
lombot ontva
vén akácfa vetkezik,
ablakomba
búcsút mondva
nyújtogatja ágkezit.
Ha szökellő
őszi szellő
simogatja sudarát,
gallya rebben,
halk zörejben
sírja vissza szép nyarát.
Puszta ágad
bármi bágyadt,
bármi búsan bólogat:
vén akácom,
e világon
nincsen nálad boldogabb!
Viharával,
nyomorával
átaluszod a telet –
új virággal,
lombos ággal
kelteget a kikelet!

Read Full Post »

Szállj, szállj
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

Read Full Post »

Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el